A címerpajzs álló, kártusba foglalt, kék alapszínű. Benne ezüst-vörös sakkozású alapsík fölé négyoszlopos, háromívű arany boltozat emelkedik. A középső boltív alatt kék háttér előtt ül Szent István első magyar király bíbor palástban és kék ruhában. Fejét arany glória övezi, bal kezében arany országalmát, jobbjában arany jogart tart. A boltív fölött ezüst felhőben lebegő két természetes színű mezítelen angyalka a király fejére helyezendő arany koronát nyújt feléje.

A királytól címertanilag jobbra eső boltív alatt áll kék háttér előtt Szent Imre herceg vörös palástban és zöld ruhában, arany hercegi föveggel. Jobbjában ezüst liliomot tart.

A királytól címertanilag balra eső boltívben kék háttér előtt a Magyar Köztársaság koronás címere található.

Tolna vármegye pecsétje

A Szent István-kori államszervezet egyik egysége volt Tolnavár és a hozzá tartozó területek. Először 1055-ben, a tihanyi apátság alapítólevelében találjuk meg a tolnai várispánsághoz tartozó települések neveit, közöttük Tolnáét is. Ezen a királyi birtokként számon tartott területen alapít 1061-ben I. Béla király bencés apátságot, mégpedig Szekszárdon.

- Mi az, ami jellegzetességet ad megyénknek, ami megkülönbözteti a többitől?

Talán a jellegzetes táj, ami legelőször az eszünkbe jut, ha Tolnát akarjuk gondolatban bejárni. Itt ér véget az Alföld, és kezdődik a dunántúli dombvidék erdőivel. Ismert és híres az országhatáron túl is a szekszárdi borvidék a dombokra felfutó szőlősoraival, a Duna mentén fekvő Gemenc vadjaival, a Sárköz népviseletével.

Történelmünkkel osztozunk azon dunántúli megyék sorsában, amelyek rengeteg pusztítást szenvedtek el a török időkben és utána. A spontán betelepülések, bevándorlások és a szervezett betelepítések, valamint a XX. század közepe táján végbement népmozgások alakították ki ennek a régiónak a népességét, a lakosság sokszínűségét, magyarok, svábok, tótok, cigányok, székelyek, csángók, felvidékiek települtek le egymás mellett.

A nemzeti ébredés korában és később, a XIX. század második felében olyan neves személyiségek által vált ismertté a megye, akik az országos dolgokban is jelentőset alkottak, s azt innen indulva, itt kezdve érték el. Tolnához kapcsolódnak a Perczelek, a Bezerédj család, az 1848 utáni önkényuralmi időszak legtöbbet szavalt költője, a szekszárdi Garay János, és Liszt Ferenc látogatásai is a megyeszékhely rangját emelik.

Századunkban az irodalmi hagyomány tartotta a köztudatban megyénk, településeink nevét. Garay obsitos katonája, Háry János a feldolgozások révén rendkívül népszerűvé vált, Karinthy Babits-paródiájának egyetlen sora: "Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem" igen sokak előtt tette ismertté a megyeszékhely nevét. Illyés Gyula, a századvég egyik legnagyobb irodalmár személyisége pedig a tolnai táj szépségét, szeretetét emelte témává verseiben, prózájában pedig bemutatta a "puszták népének" életét.

A török kiűzését követően a Tolna megyei közigazgatás megszervezésének kezdetét Radonay Mátyás pécsi püspök tolnai főispánná való kinevezése jelentette 1696. szeptember 16-án. Ő bízta meg Broderics András harmincadost, hadiélelmezési tisztet és postamestert az alispáni feladattal. Broderics, aki korábbi tisztségeit is megtartotta, nem hívott össze megyei közgyűlést, hogy funkciójában megerősítsék. Ily módon az új alispán nem lett "a megyei akarat letéteményese".

Ezt követően Broderics saját emberei közül nevezett ki szolgabírókat, jegyzőt és adószedőket. Pecsétet kért az uralkodótól.

Amikor az agresszív alispán ellen a megye nemessége összefogott, és eltávolították tisztéből, magával vitte a pecsétnyomót és az adományozó diplomát. Hosszas huzavona után visszaadta ugyan a kancelláriának, de a megye ezt soha nem kapta meg használatra.

1697. május 9-én azt írják a kancelláriának, hogy a megye pecsét nélkül olyan, mint a hal víz nélkül ("tamquam piscis sine aqua")

Tolna vármegye 1699 elején a királyhoz folyamodott, s előadta, hogy Broderics a megye tudta és hozzájárulása nélkül, csak saját hatalmából készíttetett pecsétet, s használta is mint alispán, ezért kérte, hogy a régi pecsétet, bárhol lappang is, semmisítsék meg, és adjon az uralkodó új pecsétet. A kérvényen szerepelt a kért pecsét megfestett képe.



A nádor rávezette ajánlását, s ennek alapján állították ki a kizárólag Tolna vármegyének adományozó királyi diplomát a kancelláriában 1699. szeptember 1-jei keltezéssel. A királyi oklevélben szerepel a fenti események leírása, valamint azt is jelzi, hogy a megyének régebben is volt pecsétje, de a török uralom alatt a háború zavarai között elveszett. Ez a megállapítás csak feltételezés, hiszen az 1550-es 62-es törvénycikk elrendelte ugyan, hogy minden megyének legyen pecsétje, de ekkor Tolna megye már nem volt olyan helyzetben (a török megszállás miatt), hogy ennek a rendelkezésnek eleget tehetett volna. 1699-ben, azaz az oklevél írásakor már el sem tudták képzelni, hogy a megyének ne lett volna már a török idők előtt is pecsétje.

Az 1699. novemberi közgyűlésen a vármegye elrendelte, hogy a pecsét adományozásáról szóló diploma taksáját, a 70 forintot a kancelláriának ki kell fizetni. Magát a királyi diplomát az 1700. január 11-12-ei paksi gyűlésen hirdették ki.